Az Eurotunnel által üzemeltetett csatornaalagút – magyarul és kedvesen: Csalagút –  Európa egyik legfontosabb kereskedelmi folyosója. A LeShuttle Freight szolgáltatásainak köszönhetően az áruk értékének mintegy egynegyede ezen a tenger alatti összeköttetésen keresztül halad az Egyesült Királyság és a kontinens között – évente több mint egymillió teherautó átkelésével. A LeShuttle Freight (korábban Eurotunnel Freight) az alagúton közlekedő, kifejezetten teherjárművek számára üzemeltetett vasúti szállító szolgáltatás. A járművek nagy méretű teherkomp-vonatokon kelnek át az Egyesült Királyság és Franciaország között. A szolgáltatást a Getlink csoport üzemelteti. A rendszer különlegessége, hogy ez az egyetlen olyan módja a La Manche átszelésének, amely nulla közvetlen károsanyag-kibocsátással működik, mivel a vonatokat és az infrastruktúrát is kizárólag elektromos energia hajtja. Az elektromos kamion első sikeres áthaladása ezért fontos üzenetet hordoz: a zöld logisztika már nem távlati elképzelés, hanem működő valóság. A demonstráció azt bizonyította, hogy a LeShuttle Freight szolgáltatásával az elektromos kamionok alkalmazása ma már nemcsak technológiailag lehetséges, hanem gyakorlatias, hatékony megoldás is. A kezdeményezés az eFREIGHT 2030 program része, amely a brit kormány ZEHID-projektjéhez kapcsolódik. A program a zéró emissziós teherszállító járművek és az ezekhez kapcsolódó infrastruktúrák tesztelését, illetve a tapasztalatok megosztását támogatja. A projektet a brit közlekedési minisztérium finanszírozza és az Innovate UK felügyeli. Az elektromos DAF New Generation XF útja a Kuehne+Nagel East Midlands Gateway raktárából indult, ahol 12 tonna áruval megrakott félpótkocsit kapcsoltak mögé. Innen a jármű a Voltempo HyperCharger állomáson töltötte fel akkumulátorát – ez az Egyesült Királyság első, megawatt-szintű töltésre képes infrastruktúrája. A hatállomásos töltőhub ünnepélyes megnyitóját az idén, január közepén tartották. A töltőállomás akár egy megawatt teljesítményt képes leadni, amelyet hat jármű között  is el lehet osztani. A 1700 kilométeres útvonal az Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Hollandia és Németország érintésével vezetett a Kuehne+Nagel heigeri logisztikai központjáig. Útközben a Gridserve, a Milence dunkerque-i és maasmechelenei töltőállomásai biztosították az energiapótlást, demonstrálva, hogy Európában gyorsan fejlődik a nagy teljesítményű elektromos töltőhálózat a távolsági áruszállítás kiszolgálására. Az útra a DAF New Generation XF elektromos változatát választották, amely nemrég elnyerte az év teherautó díját (2026 International Truck of the Year). A modell 500 kilométer valós hatótávra képes egy töltéssel, és akár 325 kW teljesítményű villámtöltést is támogat, így napi szinten ezer kilométeres hatótáv is elérhető. A demonstráció egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a nehézkategóriás, hosszú távú közúti áruszállítás elektromosítása már nem kísérleti fázisban van – a technológia készen áll a piaci bevezetésre.  

A tolvajok úgy fosztják ki a parkoló járműveket, hogy közben hozzá sem érnek a zárhoz, és az áldozatok gyakran sem a rendőrségtől, sem a biztosítótól nem számíthatnak segítségre – hívta fel a figyelmet a TVnoviny.sk. Egy károsult elmondta, eleinte azt hitték, csak figyelmetlenek, és nem zárják be rendesen az autót. Az eset azonban többször megismétlődött, ráadásul tárgyak is eltűntek a járműből. Ekkor biztonsági kamerát irányított az autóra. A felvételek igazolták a gyanút: ismeretlenek rendszeresen átkutatták a kocsit, és elvittek mindent, amit értékesnek találtak. A bűnbandák évek óta alkalmazzák az úgynevezett „jelhosszabbításos” technikát. Speciális eszközzel lemásolják az autókulcs által kibocsátott jelet. „Az egyik tolvaj beolvassa a kulcs jelét, a másik pedig az autó ajtajánál várakozik, ahol felerősíti a jelet. Az ajtó automatikusan kinyílik. Az elkövető vagy ellopja a járművet, vagy kifosztja. Ahogy ki tudták nyitni, úgy vissza is tudják zárni” – magyarázta Štefan Farkaš, az autók felkutatására szolgáló HAKA (Hľadá sa auto, krádeže automobilov) oldal és alkalmazás adminisztrátora. Mivel nincs nyoma erőszakos behatolásnak, a biztosító rendszerint nem fizet, a rendőrség pedig csak akkor tud eljárni, ha bizonyítható kár keletkezett. Egyes autómárkák már olyan kulcsokat gyártanak, amelyek jelét nehezebb lemásolni. A hatóságok arra figyelmeztetnek: ne hagyjanak az autóban értéktárgyakat, a kulcsokat pedig mindig tartsák biztonságos, jelblokkoló védelemmel ellátott helyen. Pár hete írtunk róla, hogy egy magyar pár autóját lopták el a szlovák-osztrák határ közelében, Kittsee településen, majd az elkövetők Pozsony felé menekültek.      

A Kronen Zeitung cikke. Képernyőfotó. 2024 januárja óta összesen 24 elektromos autót használtak valós körülmények között a "Tron" projekt részeként. Különböző modelleket teszteltek, köztük a VW ID.3-at és ID.4-et, valamint egy Porsche Taycant autópálya-járőrözéshez. A járműveket Tirolban, Salzburgban, Alsó-Ausztriában és Bécsben használták. Az év végén leállították Most már elérhető az értékelés. "Az eddigi előzetes teszteredmények azt mutatják, hogy az elektromos járművek csak feltételesen alkalmasak operatív rendőrségi használatra" – közölte a Belügyminisztérium a napilappal. A projektet ezért az év végén leállították. A minisztérium a döntés okaként a töltőinfrastruktúrával kapcsolatos problémákat és a speciális rendőrségi felszerelés miatti nagy össztömeget említi. Továbbá a minisztérium szerint nincs hely a szükséges felszerelésnek. A használt VW modellek 160 km/h-s végsebessége szintén korlátozó tényező az üldözési műveletekben. Az elektromos járművek azonban nem teljesen kizártak. „Jelenleg csak a rendőrségi műveleteken kívüli futárjárműként való használatukat tekintik pozitívnak. Ezek az értékelések részben egybeesnek más sürgősségi szolgálatok tapasztalataival” – mondta a minisztérium a „Krone” újságnak. Ugyanakkor a minisztérium bejelentette, hogy továbbra is figyelemmel kíséri a fejleményeket: „Folyamatos piacmegfigyelés lesz, mivel az alternatív hajtásrendszerek területén gyors technológiai fejlődés várható.”  

1936-ban, az automobil születésének 50. évfordulója alkalmából a Benz és a Daimler egyesüléséből létrejött Mercedes-Benz megnyitotta első múzeumát. Azóta a vállalat többször is vadonatúj alapokra helyezte történetének prezentálását. Előzmények Két, azaz inkább három motorépítő: Karl Benz, Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach munkásságának köszönhetően 1885-1886. folyamán megszületett a modern automobil. Az 1889-es Párizsi Világkiállítást követően létrejöttek az első autógyártó vállalkozások. Az új iparág szédítő ütemben fejlődött: 1910-ben egy 20 éves autó már „veteránnak”, történelmi tárgynak számított. Ebben az időben alapítottak meg két úttörő tudományos és műszaki múzeumot: a müncheni Deutsches Museum-t és a bécsi Technisches Museum-t. Mindkettő a közlekedés minden aspektusával foglalkozott, és az autót történelmi értékű új eszközként ismerte el, ezért a kurátorok úgy ítélték meg, hogy az autóknak méltó helyet kell biztosítani gyűjteményükben. A Deutsches Museum végül az első világháború után nyitotta meg kapuit - a gépjárműgyűjtemény az 1920-as években. Forrás: Deutsches Museum Oskar von Miller a Deutsches Museum alapítója, akinek sikerült Ludwig bajor herceget megnyerni patrónusnak 1905-ben összeállított egy kivánságlistát, amelyen Benz és Daimler első járművei is szerepeltek. A vállalatok válasza jól mutatja az akkor még külön-külön működő cégek hozzáállását saját történetükhöz. Karl Benz különösebb szívfájdalom nélkül átadta első Patent Motorwagenjét, amely a mai napig megtekinthető a müncheni múzeum-komplexumban. Gottlieb Daimler özvegye – bár különféle korai járműveket és motorokat a múzeum rendelkezésére bocsátott –, az első motoros hintót csak ideiglenesen adta kölcsön. Bár semmilyen dokumentumot erről nem sikerült fellelni, valószínűsíthető, hogy a Mercedes gyártójaként ismert Daimler már akkor is gondozta saját archívumát. Az első fotó, amely egy „történelmi szobát” mutat 1910-1911. körülre datálódik. 1923-ban kibővítették ezt a szobát, amelyről később ezt írták: „az Untertürkheimben található ideiglenes gyármúzeumunk az elmúlt években inkább történelmi járművek és motorok raktárának számított, és szinte senki sem látogatta. Ez az összeállítás szinte ismeretlen volt a nagyközönség, sőt még fiatal munkásaink számára is”. Az első ismert fotó a Daimler történeti szobájából kb. 1910-1911-ből. Forrás: Mercedes-Benz Archívum Idős korára Karl Benz is ráérzett a történelmi múlt fonottáságára: rendszeresen részt vett régi autók találkozóin, és kulcsszerepet játszott az Allgemeinen Schnauferl-Club létrehozásában, amely 1925-ben rendezte meg a „történelmi autók” fesztiválját. Carl Benz az 1925-ös Schnauferl összejövetelen. Forrás: Mercedes-Benz Archívum A Mercedes-Benz Múzeum létrejötte Gyármúzeumra már korábban is volt példa: Németországban a Märklin vállalat központjában volt egy bemutatóterem, amely koncepciójában és kivitelezésében hasonló volt a Daimler történelmi terméhez. A Siemens pedig 1916-ban saját vállalati múzeumot szervezett. A „Memorial Exhibition” (Emlékkiállítás) névre keresztelt kiállítás célja az volt, hogy megemlékezzen a vállalat alapítója, Werner von Siemens 100. születésnapjáról. A kiállítás 1916 decemberében nyílt meg a berlini adminisztratív épületben, és a vállalat és a család történetének „kincseit” mutatta be. Ami a Mercedest illeti: 1926-ban összeolvadt a Benz és a Daimler, s létrejött a Mercedes-Benz. Tíz évvel később felmerült az ötlet, hogy létre kéne hozni egy vállalati múzeumot. Ekkor egy ifjú szakembert, az addig járműkonstruktőrként dolgozó Max Rauck-t bízták meg a múzeum létrehozásának feladatával. Rauck első lépésként egy nagyon fontos körülményre hívta fel a figyelmet: „Történelmi archívumunk is sürgős átalakításra szorul. Értékes tárgyak már elvesztek, és a kevés megmaradt is nagyon hiányos. Közvetlen kampányt kellene indítani azzal, hogy leveleket írunk azoknak az embereknek, akik részt vettek a gépkocsi fejlesztésében, és megkérjük őket, hogy hagyják ránk ... történelmi fényképeiket, amelyek rendkívül értékes anyagot jelenthetnek cégünk számára. Túl sok dokumentum veszik el a tulajdonosok halála miatt. Ez az értékes anyag soha nem fog újra összeállni. Annak érdekében, hogy ne legyünk kitéve ilyen veszteségek veszélyének, meg kell interjúvolni az autóipar még élő úttörőit. Ők már előrehaladott korban vannak, ezért itt az ideje elkezdeni”. Tervére hamarosan megkapta a jóváhagyást. Eközben a múzeum építése is gőzerővel haladt, főleg miután megérkezett Hitler jóváhagyása. A cél a vállalat múltjának bemutatása volt a hazai és nemzetközi közönségnek és a saját munkavállalóiknak is. Akadt perszde néhány zökkenő: „sjnos a fejlesztés legfontosabb darabjai közül néhány már nem beszerezhető. Mint minden Daimler, Benz és Daimler-Benz termék, ezek a járművek és motorok is évtizedekig hűségesen szolgáltak, és nem őrizték meg őket történelmileg fontos tárgyakként, hanem csak elavult mindennapi használati cikkeknek tekintették, és (megsemmisítették) azokat” áll egy feljegyzésben. A múzeum bejárata az 1950-es években. Forrás: Mercedes-Benz Archívum A múzeumot egy átalakított üzemcsarnokban hozták létre. A hivatalos megnyitóra 1936-ban került sor, az autó születésének 50. évfordulójára időzítve – vagy pontosabban az autó születésének évfordulójára, ahogyan azt a Daimler-Benz vállalat bemutatni kívánta. Harminckét teljes autó és több motor, amelyeket közúti járművekben, léghajókban és repülőgépekben használtak, került kiállításra. A tárgyakat rendeltetésük szerint csoportosították: motorok, személyautók, versenyautók, vasúti járművek, tűzoltóautók, motorcsónakok, léghajómotorok és repülőgép-motorok. Több autó motorját külön állították ki. A tárgyakat időrendben mutatták be. A feliratok minimálisra voltak korlátozva, de a 1938-ban kiadott hivatalos katalógusban a tárgyak részletes leírása szerepelt, amely főként a műszaki szempontokra összpontosított. A gyűjtemény nagyrészt épségben vészelte át a második világháborút. Néhány jármű eltűnt, amelyek közül a legtöbb az 1950-es években újra felbukkant Drezdában, amely akkor a Német Demokratikus Köztársasághoz tartozott, és a Verkehrsmuseum Dresden gyűjteményének részévé vált. A két német állam újraegyesülése után ezek a járművek visszakerültek a Mercedes Múzeumba. A múzeum az 1950-es években. Forrás: Mercedes-Benz Archívum Az 1950-es években egyre több külföldi látogatót regisztráltak. 1956-ban az amerikai „Horseless Carriage Gazette” újságírói látogatták meg a múzeumot: „közel száz jármű és ötven motor teszi a stuttgarti Daimler-Benz AG gyári múzeumát az antik autók szerelmeseinek Mekkájáv. Ez a kivételes múzeum a vállalat 1883-ig visszanyúló termékeit mutatja be, és tavaly közel 80 000 látogatót vonzott, akik több mint egyharmada Németországon kívülről érkezett”. A múzeum megtartotta a korábbi elrendezést, amelyben az autók időrendben, két csoportban voltak kiállítva: közúti autók és versenyautók. Kiállították a Daimler, a Benz és a Daimler-Benz vállalatok által gyártott autókat, valamint a Daimler motorral hajtott autókat. A kiállítás „csúcspontja” a legújabb 300 SLR versenyautó volt, amely az 1950-es években sikeresen versenyzett.   A múzeum az 1950-es években, amikor a legnagyobb sztár a vadonatúj 300 SL versenyautó volt. Forrás: Mercedes-Benz Archívum   Egy vadonatúj múzeum Az 1950-es években Nyugat-Németország példátlan gazdasági növekedésen ment keresztül: 1950 és 1959 között a GDP évente közel 8 százalékkal nőtt, gyorsabban, mint bárhol máshol Európában... Németország gyors növekedése egy évtized alatt megduplázta az életszínvonalat. Az 1960-as évek elejére Németország visszanyerte Európa legnagyobb és potenciálisan legbefolyásosabb gazdasági és pénzügyi hatalmának státuszát”. A Mercedes-Benz eladásai is szárnyaltak. A múzeum népszerűsége arra ösztönözte a Daimler-Benz AG-t, hogy új, reprezentatív helyet hozzon létre a gyűjtemény számára. Kapóra jött egy újabb jubileum: 1961-ben ünnepelték a modern autó születésének 75. évfordulóját. Az 1961-ben felavatott új múzeumépület. Forrás: Mercedes-Benz Archívum Az 1950-es évek második felében döntés született egy új múzeum felépítéséről. A tervek szerint az új helyszínt „Wallfahrtsstätte”-nek azaz zarándokhelynek szánták. Ezt a szót általában szent épületekkel és helyszínekkel társítják. A múzeum státuszának ilyen szintre emelésével a Daimler-Benz a vezetői szerepet hangsúlyozta, és a múzeumot eltávolította az ipari tárgyak tárolóhelyének szerepétől. Azzal, hogy a látogatást egyfajta zarándoklatként kínálta, a vállalat azt akarta, hogy a látogatók is emelkedettnek érezzék magukat. A múzeum új szlogenje is hangsúlyozta a vállalat vélt vezető pozícióját: „75 év a közlekedés motorizálása”. Az 1961. február 25-én megnyitott új múzeumépület teljes alapterülete 3500 négyzetméter volt, három emelete pedig egy kiterjesztett bemutatóteremnek számított, ahol történelmi járművek voltak kiállítva. Ezt aláhúzta az a tény is, hogy a vállalat legújabb modelljei a bejárat közelében voltak kiállítva. Múzeum-bemutatóteremként úgy tervezték, hogy modern környezetben ismét kiemelje a Daimler-Benz vállalat és elődei vezető szerepét. Több mint 100 történelmi tárgyat és korabeli dokumentumot állítottak ki. Bár 1961-es megnyitása után „történelmi járművekkel teli bemutatóteremként” írták le, ez a múzeum már nem csak régi autók tárháza volt. Az akkori legújabb technikai megoldásokat mutatta be, beleértve filmvetítéseket, amelyek „betekintést nyújtottak a sport- és műszaki folyamatokba, valamint a vállalat stuttgarti Untertürkheim, Sindelfingen, Mannheim, Gaggenau és Berlin-Marienfelde telephelyeinek gyártási folyamatába”. Korai versenyautók a Múzeumban. Forrás: Mercedes-Benz Archívum A látogatók több nyelven magyarázó idegenvezetői szolgáltatást is igénybe vehettek. A múzeumhoz hasonlóan az új katalógus is kivételes tartalommal készült. Fritz B. Busch, a korszak egyik legismertebb szakírója kapott megbízást a katalógus összeállítására. Az 1970-ben először megjelent „Das Daimler-Benz Museum” keménytáblás könyv volt, nagy méretű színes fotókkal. Mint a háttérben látható, már nem csupán az automobil fejlődését mutatták be. Forrás: Mercedes-Benz Archívum A múzem frissítésére 1986-ban, az „autó 100. születésnapján” került sor. Teljesen átalakult az elrendezés: 26 téma köré csoportosították a látnivalókat. Ezek között szerepelt pl. a „Versenyzés története” és a „Császár autója”. A szöveges feliratokat kiegészítettükaz új „hangstick” technológiával, amely további hanginformációkat közvetített. Elrendezésével és infotainment megoldásaival a Mercedes-Benz Múzeum egy ipari múzeum üzenetét közvetítette, amelybe a márka luxusértékei is beépültek. Újabb húsz év elteltével a régi múzeum helyébe egy különleges épület lépett, amelyről néhány éve mi is írtunk..